fotó: Nick Guttridge

Yuko Shiraishi

Yuko Shiraishi (1956, Tokió) 1978-ban költözött Londonba, ahol a Chelsea School of Art festő szakán tanult, és azóta is ott él és alkot.

 

Művészetét leggyakrabban nagyméretű, minimalista, absztrakt vásznai révén ismerik, amelyek a szín és a kompozíció formai lehetőségeit kutatják. Bár festészete az amerikai absztrakt és színmező-festészet hagyományába ágyazódik, Shiraishi művei érzéki és asszociatív világot közvetítenek. Legújabb munkáin áttetsző, vékony festékrétegekkel hoz létre ragyogó felületeket, amelyeket apró színpontok, pöttyök tagolnak – ezek megtörik a néző térérzékelését, és új fókuszpontokat kínálnak. Shiraishi kivételes érzékenységgel bánik a szín, tónus és kompozíció eszközeivel: festményei egyszerre hatnak az érzékekre és intellektuális kihívást is jelentenek – a festészet formai nyelvén való gondolkodás lenyomatai.

 

Festészeti tevékenysége mellett Shiraishi építészeti és konceptuális munkáiról is ismert. Ezekben az építészet, az univerzum elméletei, valamint az álom és a valóság határterei iránti érdeklődése tükröződik. A Space Elevator Tea House (2009) című installációja a hagyományos japán teaház arányait ötvözi az űrutazás víziójával, míg a Netherworld (2013) az ókori egyiptomi sírkamrák világát kapcsolja össze a születés és elmúlás ciklikus természetével. Tavaly az Annely Juda Fine Artban került kiállításra a Bunk Bed Odyssey – Parallel Lullaby (2024), amely két egymás felett alvó ember álombéli távolságát vizsgálja: fizikailag ugyanazon térben vannak jelen, ám álmaik külön univerzumokba vezethetnek. A művészt ezúttal is a látomásszerű álomképek inspirálták, melyeket Borges és a sci-fi irodalom gondolatvilága is áthat.

 

Yuko Shiraishi számos rangos intézményben állított ki világszerte, többek között az Egyesült Királyságban, Németországban, Svájcban és Japánban. Művei több jelentős közgyűjteményben is megtalálhatók, például az Arts Council of Great Britain, a British Museum, a Government Art Collection (London), a Graves Art Gallery (Sheffield), a Max Bill–George Vantongerloo Foundation (Zumikon, Svájc), a Wilhelm-Hack-Museum (Ludwigshafen), a McCrory Corporation (New York), a Ludwig Múzeum (Budapest), a The National Museum of Art (Osaka), az Ohara Museum (Kurashiki) és a Seibu Museum of Art (Tokió) gyűjteményében.

 

Brief Encounter – Gazebo című önálló kiállítása az Annely Juda Fine Art, London együttműködésével valósul meg az am projectsben.