Asztalos Zsolt

1999-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán Dienes Gábor, majd Maurer Dóra osztályában. Közel száz hazai és nemzetközi, csoportos és egyéni kiállításon vett részt. 2013-ban a Velencei Képzőművészeti Biennálén a ‘Kilőtték, de nem robbant fel’ című alkotásával képviselte Magyarországot. 2007–2010 között Derkovits Gyula-ösztöndíjban részesült, majd 2016-ban Munkácsy Mihály-díjjal tüntették ki. Ebben az évben rendezte meg a szentendrei Ferenczy Múzeumban ‘Felújított’ emlékezet című kiállítását. 2017-ben szerepelt a Bukaresti Biennálén, 2021-ben nagyszabású egyéni kiállítása nyílt a BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtárban ‘Emlékmodellek’ címmel. Konceptuális művész, különféle multimediális technikákat alkalmaz; installációban, videóban, fotóban, printben, ready-made-ben gondolkozik. Munkái két fő témát ölelnek fel: a hétköznapi ember helyzetét a fogyasztói társadalomban és a múlthoz való viszonyt. A történelem, múlt, emlékezés és felejtés kérdése köré rendeződő munkái olyan, a posztmodern gondolkodásból és szemléletmódból fakadó történelem- és múlttapasztalatról tanúskodnak, amely a történelmi narratíva viszonylagosságát hangsúlyozza.

Asztalos a ‘Body of Art – The Canon’ (2020) című sorozatában a művészettörténeti kánonba került művek reprodukcióit láttatja egyfajta minimalista konstrukcióba rendezve, hasonlóképpen a ‘Body of Art I.’ című sorozathoz. A művészettörténeti kánonképzés személyes vonatkozású sorozata a ‘My Art’ (2019–2020), melyet a Molnár Ani Galériában megrendezett egyéni kiállításon mutatott be a művész 2020-ban.

„A múlthoz való viszonyunkat vizsgálom mind egyéni, mind társadalmi szempontból. A múlt igazi megismerése lehetetlen. Ahány jelen, annyiféle múlt, hisz a múltat mindig a jelenkor szubjektív hatása alatt írjuk. Töredékeket ismerünk, melyeket mindig az adott kor befolyásoltsága alatt komponálunk egy művé, így mondhatjuk, hogy minden kornak megvan a maga melódiája. Kiemelten foglalkoztatnak a kánon történetírási és művészettörténeti aspektusai. A kánon dinamikusan változó egység, melybe olykor bekerülnek, olykor pedig kiesnek bizonyos darabok. Így tekintek a művészettörténetre, és különös módon, rácsodálkozva tekintek a saját műalkotásaimra.” Asztalos Zsolt, 2019