Gáspár György 1976-ban született Pécsett, jelenleg Budapesten él és dolgozik. Gáspár a kortárs magyar képzőművészet meghatározó alakja, aki az üveget egyszerre tekinti képi és konceptuális médiumként. Rétegzett, polírozott felületekből és egymásra épülő festett rétegekből építi fel kompozícióit, melyekben csuklók, szíjak, fogaskerekek és gombok mechanikus rendszerei válnak az emlékezet, a maszkulinitás és az apaság finom metaforáivá.

Művészi gondolkodásának középpontjában az általa „narratív geometriának” nevezett vizuális logika áll – olyan formai nyelv, ahol a struktúra maga válik történetté. Gáspár munkái a férfiasság reprezentációit, szimbólumait és az apaság dinamikáit vizsgálják. A svájci bicskák inspirációjára rétegei egymásba illeszkednek, mintha összehajthatók és újrarendezhetők lennének – a sokoldalúság, az alkalmazkodás és a szerepek sokféleségének szimbólumaként.

Gáspár György 2003-ban diplomázott a Magyar Iparművészeti Egyetem szilikát szakán, tanulmányait 2002-ben a dán Designskolen Kolding intézményében egészítette ki. 2009-ben megkapta a Noémi Ferenczy-díjat, a hazai iparművészet egyik legjelentősebb elismerését. Művei rendszeresen szerepelnek hazai és nemzetközi kiállításokon; legutóbb az Ani Molnár Galéria belső érintő című tárlatán mutatta be új munkáit Kóródi Zsuzsannával közösen.
Alkotásai megtalálhatók több jelentős köz- és magángyűjteményben világszerte, többek között a Corning Museum of Glass (New York), a Sir Elton John Art Collection (Egyesült Királyság) és a Mudac Museum (Svájc) kollekcióiban.