A Budapesti Műszaki-és Gazdaságtudományi Egyetem (BME-GTK) vizuális kommunikáció mesterképzésén végzett, ahol a tanszéki szakbizottság elnökségi tagjaként Vizuális kommunikációt, Kommunikációtechnológiát oktat, valamint a Milton Friedman Egyetemen – Arculat, image és dizájn ismeretek kurzuson óraadó. Tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének, a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának, valamint a Székesfehérvári Művészek Társaságának.
2026-ban Derkovits Gyula-ösztöndíjban részesült, melyen belül aktuális kutatási témájában a transzgenatív identitással és emlékezeti terek vizsgálatával foglalkozik. A sorozat alapja a két meghatározó kiindulópont: nagyapja ráhagyott népi fafaragó öröksége, valamint Székesfehérvár duális ipari és történelmi karaktere. A cél az örökséganyag mediatizált feltérképezése: mi marad meg egy mesterségből, egy hagyományból, ha alkotója eltűnik, s hogyan léphet tovább a következő generáció más vizuális nyelvvel. Ezen túl az átalakulú társadalmi és épített környezet, valamint azok viszonyrendszerei, a rendszerváltáskultúra és transzgenerációs kérdések társadalmi léptéke foglalkoztatja.
Alapító tagja a “top_OS csop_Ort” városkutató képzőművészeti kollektívának, mely célja a hely és tér (görögül topos) fogalmának összetett, nagyléptékű és hosszú távú vizsgálata különböző megnyilvánulási formáiban. A kollektíva ezzel összefüggésben önmagát társadalmi és közösségformáló térként értelmezi – mint virtuális, és időnként konkrét találkozási pontot, valamint folyamatos diskurzust a témáihoz kapcsolódó elméleti és (művészeti) gyakorlati kérdésekről.
Barabási Dániel agykutatóval (Harvard University) közösen vizsgálják és mutatták be a Biophilia című koncepciójukat Budapest, Boston, New York, Brussels, Stuttgart és London városokban, amelyben a biológiai és városi növekedés közötti párhuzamokat vizsgálják.
